Nyilatkozat: Szegedi Rendőrkapitányság által önbíráskodás miatti gyanúsításom ügyében Nyomtatás
Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 
Írta: Éliás Ádám   
2010. június 30. szerda, 00:00

N y i l a t k o z a t

Alulírott Éliás Ádám (2051 Biatorbágy) a Szegedi Rendőrkapitányság által önbíráskodás miatti gyanúsításom ügyében, a Szegeden 2008. szeptember 25-én lezajlott eseményekkel kapcsolatban az alábbiakat szeretném rögzíteni:

Az előzmény: a Fehér T. és Társa Kft. tönkretette a Gold építő Bt.-t, Szövetségünk tagját. Akciónkra a Fehér T. és Társa Kft. székházánál azért került sor, hogy nyomatékosan figyelmeztessük a Fehér T. és Társa Kft.-t a korrekt, jogszerű elszámolás kikerülhetetlenségére.

Saját cselekedetemet, hogy csákánnyal kétszer belevágtam a kertkapu egyik keresztlécébe, miután kb. fél órán át hiába csengettünk a Kft. kapucsengőjén, a gyanúsítással összefüggésben három dimenzióban szeretném megvilágítani.

  1. Minden társadalomban, minden időben, kell, hogy legyenek olyan személyek, akiknek feladata, hogy bizonyos jelképes cselekedetekkel kifejezzék a társadalom állapotát, akaratát. Azzal, hogy csákányt fogtam, pedig azelőtt soha senkivel nem kerültem életem folyamán fizikai összetűzésbe, megjelenítettem a magyar népnek azt a szándékát, hogy a hazugság, csalás, szipolyozás, rablás jelképes társadalmi építményeit le akarja bontani. Az a váratlanul hatalmas, szinte össztársadalmi rokonszenv, amelyet fellépésem iránt félreérthetetlenül kimutatnak az emberek - jóllehet, egyetlen párthoz sem tartozom, és egyiknek sem vagyok elkötelezettje -, azt bizonyítja, hogy nem képzelgés részemről az, amit cselekedetemmel jelképesen kifejeztem.

  2. Szövetségünk fellépése lelkesíti, de meg is nyugtatja a társadalmat: lám, vannak, akik elszántan küzdenek az igazságért. Minden Szövetségünk tagságának magatartásán múlik. Egyszerre van szükség elszánt bátorságra, de ugyanakkor nyugodt, fegyelmezett, és embert soha nem veszélyeztető aktivitásra. Éles helyzetben a vezetőt súlyos felelősség terheli. Egyik mozdulatom, amellyel szilárd elszántságomról teszek tanúbizonyságot, hitelessé teszi másik mozdulatomat, amellyel nyugalomra, fegyelmezettségre intem az egyébként elkeseredett, haraggal teli embereket, akik közül soknak már nincs vesztenivalója. Személyes magatartásomnak döntő szerepe volt, hogy Szövetségünk sok éles akciója folyamán semmilyen erőszakos cselekedet nem történt. Ha nem én teszem meg az adott mozdulatot, hanem nyolcvan dühös, bontásra váró, elkeseredett ember, nem így végződött volna az akció. Mivel azonban nem fotelből irányítom tevékenységünket, az erőszakmentesség tekintetében is hallgatnak rám.

  3. Az önbíráskodás büntetőjogi tényállása nem áll meg:

    • semmilyen, személyre irányuló erőszak, fenyegetés, vagy kényszerítés nem történt;

    • senki testi épségét közvetlen fenyegetés nem érte (BH2001. 358.);

    • erőszakkal, vagy fenyegetéssel történt kényszerítés nem történt, aminek hatására bárkinek el kellett volna tűrnie bármilyen, birtokában lévő dolognak az elvételét (BH1996. 507.);

    • személy elleni erőszak (fenyegetés), vagy olyan dolog elleni erőszak, amely a személyre tevődik át, nem történt (BH1988. 389.);

    • olyan dolog ellen irányuló erőszak, amelynek hatókörében személy is van, s amely áttevődik a személyre is, nem történt (BH1983. 177.);

    • semmilyen személy elleni, akaratot bénító, vagy hajlító erőszak nem történt; dologról személyre áttevődő erőszak nem történt; az állítólagos sértett semmilyen, kényszerítés hatása alatti magatartást nem tanusított (BH1983. 177.)

    • A feljelentő nem tartózkodott Szegeden; a cselekményem hatókörében, de még távolabbi körzetében sem tartózkodott egyetlen, az ügyben bármilyen módon érintett személy, amelyre az „erőszak” áttevődhetett volna.

Jó lenne, ha a közhatalom a rabló, szipolyozó, nyakkendős bűnözők ellen lépne fel, akik már sok ezer becsületes, értékteremtő céget, és sok tízezer hozzájuk kötődő családot tettek tönkre, s nem azok ellen faragna mesterkélt gyanúsításokat, akik védekeznek ellenük. Beláthatatlan következménye lenne, ha a társadalomnak azt kellene elkönyvelnie, hogy a közhatalom a rablók mellé áll, s azok ellen fordul, akiknek igazuk van. Nem bűnözők vagyunk, s nem bűnözőket, hanem becsületes, szorgalmas vállalkozásokat képviselünk. Nincsenek bűnös motivációink, hiszen nem haszonszerzés céljából, hanem áldozatból fakadó szolidaritásból cselekszünk.

Fellépésünknek nincs társadalmi veszélyessége, hanem ellenkezőleg: az értékteremtő munka becsületének helyreállítását célozza, s ezzel gyógyító hatással van a mai magyar társadalmi valóságra. Bűnös motivációi és társadalmi veszélyei ellenfeleink magatartásának vannak.

Budapest, 2009. június 30.

Éliás Ádám elnök